sokat gondolkoztam azon, főleg az utóbbi időszakban, hogy mi barátok vagyunk-e. mert ugye a barátság, az igaz barátság bármennyire is ritka, mégis mindennapi. valljuk be, ami köztünk van az nem mindennapi.
néha feleslegesen beszélek, mert tudom, hogy tudod, hogy mit érzek, mégis meghallgatsz, mert tudod, hogy ha kimondom könnyebb lesz.
mind1, hogy mit akarok mondani, mindig be tudod fejezni az elkezdett mondataimat.
emlékszel minden fontos dologra.
és most sem várod el, hogy az összes pozitív dolgot felsoroljam.
úgyhogy arra akövetkeztetésre jutottam, hogy mi nem vagyunk barátok, mi azt az állapotot már réges-régen túlléptük. hát akkor mik vagyunk? a választ a fellegekben, vagy a tenger mélyén kellene keresnünk!
