nagyon lázas vagyok.
felejtsük el az elmúlt néhány napot.
most lázas vagyok, mert már csak ez hiányzott.
gyere már!
kedd
szombat
a csütörtök estéről
eszembe jutott, hogy milyen hálátlan vagyok... meg sem a köszöntem a csütörtök estét. de akkor most megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, mennyire is jól esett az, hogy eljöttél és újfent a századik alkalommal sem voltál rest meghallgatni a hülyeségeimet.
mi mindenről beszéltünk? angyalokról, ördögökről, valóságról és álmokról. lehet, hogy minden álom, de az is lehet, hogy mindez a valóság...
hétfő
péntek
nézzünk a végtelenségbe
a végtelenségbe nézek és érzem,
kéklő hullámai közt a tenger
titokzatos buborékjai, hogy
pukkannak ki, mint a léggömb.
.jpg)
kéklő hullámai közt a tenger
titokzatos buborékjai, hogy
pukkannak ki, mint a léggömb.
a végtelenségbe nézek és érzem,
a fehér bárány alakú felleg
ugrál az égi réten, hogy
később tovaszálljon akár a léggömb.
a fehér bárány alakú felleg
ugrál az égi réten, hogy
később tovaszálljon akár a léggömb.
(Pályi Bence)
.jpg)
[fuckyeahlove.tumblr]
[weheartit]
[we heart it]
re: mire gondoltunk? mi van az orrom előtt? mi fog megtörténni? és meddig ér el a karom? mennyi kérdés és elkeserít, hogy egyikre sem tudok válaszolni...
hétfő
"de ne csak nézd, lásd is"
nos... úgy döntöttem a tegnapi bejegyzésedhez nem írok kommentet. a véleményem megér egy külön postot.
sokat gondolkoztam a fejfájásainkon. ne nevess ki, de arra jutottam, hogy ez igenis összeköthető ezzekkel a dologokkal. még sosem törtem a fejem ennyit ezzel kapcsolatban, és még sosem fájt a fejem ennyire. az én esetemben baromira sokat nyom a latba a pszichés háttér. de tudom, hogy nálad is.
de most, hogy elvonatkoztassunk az orvostudománytól, megalkotok neked egy tömör, sok midnent magába foglaló mondatot, hogy utána ki is fejthessem.
"neked nagyobbra kell nyitnod a szemed, hogy lásd, amit én már látok helyetted, nekem pedig becsuknom, hogy még véletlenül se lássam, képzeljem oda azt, ami nincs." tudom, hogy már így is érted.
a csillagok alatt boncoltuk a múltat, és terveztük a jövőt. a diszkógömb alatt fedtük el az elkövetett hibákat. és 12-centis cipőkben törtük véresre a lábunkat, hogy csak arra a fájdalomra koncentráljunk. psziché, psziché, psziché...
de emlékezzünk csak vissza a csillagos estékre: milyen nagy szavakat használtunk, milyen messzire merészkedtünk a jövőben, és ez akkor így is volt rendjén. és a diszkógömb? ott csak elfedtük, de korántsem oldottuk meg az elkövetett hibákat, és ez akkor így is volt rendjén. az egy héttel ezelőtti cipős esetet még mai napig sem heverte ki a lábam, de ahogy enyhül a fájdalom, úgy kap életre egy másik érzés.
tudod, egy dolgot tanácsolok neked most így előlegben. azért itt és azért most, mert nem tudsz közbevágni, ellenkezni, vagy lesütött szemmel elmosolyodni. nem tudsz olyan reakciókat produkálni, amik mind-mind téged jellemeznek.(én persze minden ilyen reakcióddal együtt imádlak!)
mindig túl nagy dolgokra gondoltunk, de most ne tedd! azt lásd meg, ami az orrod előtt van, de ne csak nézd, lásd is!! és ha ez megtörtént, hidd el, hogy neked is lehet jó! ne gondolkodj, hogy mi a helyes, és mi nem, mert sosem tudhatod biztosan. csak egy karnyújtás, éppen úgy, ahogy te is mondtad.
de mutatok neked valamit:
memories.
sokat gondolkoztam a fejfájásainkon. ne nevess ki, de arra jutottam, hogy ez igenis összeköthető ezzekkel a dologokkal. még sosem törtem a fejem ennyit ezzel kapcsolatban, és még sosem fájt a fejem ennyire. az én esetemben baromira sokat nyom a latba a pszichés háttér. de tudom, hogy nálad is.
de most, hogy elvonatkoztassunk az orvostudománytól, megalkotok neked egy tömör, sok midnent magába foglaló mondatot, hogy utána ki is fejthessem.
"neked nagyobbra kell nyitnod a szemed, hogy lásd, amit én már látok helyetted, nekem pedig becsuknom, hogy még véletlenül se lássam, képzeljem oda azt, ami nincs." tudom, hogy már így is érted.
a csillagok alatt boncoltuk a múltat, és terveztük a jövőt. a diszkógömb alatt fedtük el az elkövetett hibákat. és 12-centis cipőkben törtük véresre a lábunkat, hogy csak arra a fájdalomra koncentráljunk. psziché, psziché, psziché...
de emlékezzünk csak vissza a csillagos estékre: milyen nagy szavakat használtunk, milyen messzire merészkedtünk a jövőben, és ez akkor így is volt rendjén. és a diszkógömb? ott csak elfedtük, de korántsem oldottuk meg az elkövetett hibákat, és ez akkor így is volt rendjén. az egy héttel ezelőtti cipős esetet még mai napig sem heverte ki a lábam, de ahogy enyhül a fájdalom, úgy kap életre egy másik érzés.
tudod, egy dolgot tanácsolok neked most így előlegben. azért itt és azért most, mert nem tudsz közbevágni, ellenkezni, vagy lesütött szemmel elmosolyodni. nem tudsz olyan reakciókat produkálni, amik mind-mind téged jellemeznek.(én persze minden ilyen reakcióddal együtt imádlak!)
mindig túl nagy dolgokra gondoltunk, de most ne tedd! azt lásd meg, ami az orrod előtt van, de ne csak nézd, lásd is!! és ha ez megtörtént, hidd el, hogy neked is lehet jó! ne gondolkodj, hogy mi a helyes, és mi nem, mert sosem tudhatod biztosan. csak egy karnyújtás, éppen úgy, ahogy te is mondtad.
de mutatok neked valamit:
memories.
vasárnap
vasárnap este
*te szánalmas? ugyan... nem tudom ki az kettőnk közül, aki angyalnak tart egy földi halandót...
*én istennek tartom, na jó ez kicsit durva volt, de tökéletesnek tartom annak ellenére hogy több hibája van mint erénye.
*óó, egek! ezt mondhatta volna maga Jane Austen is. ezt a füveskönyv utolsó oldalára írd be!
we heart it.
te nem érzed a megszállottságot, amiket egyes helyzetek eredményeznek? Olyakor kilátástalan, olykor pedig egy karnyújtásnyira van minden addigi álomnak hitt kép. ki érti ezt? én nem értem, ha érteném nem írnám ezeket a sorokat. ki gondolta volna egykoron, hogy valaha ilyen "ostobaságokon" fogjuk törni a fejünket? ez az élet, a mi életünk. tudod, hogy igaz a közhely, miszerint egyszer fent, máskor lent!
*én istennek tartom, na jó ez kicsit durva volt, de tökéletesnek tartom annak ellenére hogy több hibája van mint erénye.
*óó, egek! ezt mondhatta volna maga Jane Austen is. ezt a füveskönyv utolsó oldalára írd be!
we heart it.
te nem érzed a megszállottságot, amiket egyes helyzetek eredményeznek? Olyakor kilátástalan, olykor pedig egy karnyújtásnyira van minden addigi álomnak hitt kép. ki érti ezt? én nem értem, ha érteném nem írnám ezeket a sorokat. ki gondolta volna egykoron, hogy valaha ilyen "ostobaságokon" fogjuk törni a fejünket? ez az élet, a mi életünk. tudod, hogy igaz a közhely, miszerint egyszer fent, máskor lent!
péntek
ennyi
valamikor össze kell jönnünk és táncolnunk egy hatalmasat. kitáncolni magunkból mindent, ami feleslges. ketten, ki ki a maga cipőjében legyen akár lapos talpú vagy magassarkú.
ennyi a lényeg. várod máár??
[suzywire.tumblr.]
ennyi a lényeg. várod máár??
[suzywire.tumblr.]
csütörtök
villám randik.
a mostani időszak erről szól. régen voltak már hosszú bakelites egymásra borulások. lépcsőzetes becsiccsentések, órákon át tartó táncolások, esti elemzések és sorolhatnám még. mostanában kis dózisban kaplak. a jót mindig be kell osztani. kétnaponta spontán kapok belőled. ez nélkülözhetetlen a túléléshez. kellessz nekem a túléléshez :)
nem tudom, miért lelkizek folyton rólunk, de itt van most megint valami csak figyelj :)
ölelés:
nevetés:
első terveink :) :
bulik:
egy titok:
Jon K.:
"fotózásaink":
égbolt:
és óceán:
ezek vagyunk mi, már sokadjára :)
pictures via weheartit
nem tudom, miért lelkizek folyton rólunk, de itt van most megint valami csak figyelj :)
ölelés:
nevetés:
első terveink :) :
bulik:
egy titok:
Jon K.:
"fotózásaink":
égbolt:
és óceán:
ezek vagyunk mi, már sokadjára :)
pictures via weheartit
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
