Most messze vagyunk egymástól, délután pedig egymás mellett ülve füstöltünk.
Most érzem azt, hogy felébredtünk és magunkhoz tértünk a kábulatból.
Most azt hiszem, hogy ordítani tudnék és Te is. Egyenesen egy arcba, majd ott hagyni. Örökre.
Most kellene egy este a csillagok alatt. Ki tudja? Lehet, hogy csak rosszat tennénk magunkkal. Felbukna minden, visszasírnánk a múlt emlékeit és visszaesnénk. Nem! Mostmár tényleg elég. Azt mondom, hogy álljunk fel és induljunk tovább. Először is, nézzük meg azokat az új helyeket...
1 megjegyzés:
én úgy érzem tényleg itt a vége. neked is, nekem is! és ez baromira felemelő érzés. a csillagos estéket tartogassuk a jövő bonyodalmainak, mert úgy se ússzuk meg :)
itt a vége dráha! itt kell, hogy véget érjen!
szeretlek.
Megjegyzés küldése