éppen ma egy hete, hogy hazajöttünk. változott valami? rengeteg minden!
örkényt olvasok, és hirtelen eszembejutottál. a fejemben hallottam a nevetésed. azt akarom, hogy mellettem nevess! most váltunk el nem is oylan régen. pár perc és kiteszed az utcára a lábad, pár perc és bizonyára hívni fogsz. le akarok ülni veled csak pár percre!
tudod, az emlékezés fura dolog. hirtelen tör rá az emberre. ilyenkor képek villannak be, fénysebességgel váltják egymást, hangokat hallasz, illatokat, érintéseket érzel, történetek suhannak át az agyadon, ízek a szádban, és utána hirtelen csend. és ez a kínzó csend ébreszt rá arra, hogy ez már mind a múlté.
2496 óra telt el azóta, hogy a kertetekben ültünk. azért hozom fel ennyiszer azt az estét, mert sosem akarom elfelejteni. sosem fogom elfelejteni, hogy fogtad a kezem, mikor szükség volt rá.
mostanában sokszor van rá szükség. sokszor, de nem akarom kisajátítani a kezed. lehet másnak is szüksége van rá!?
szeretlek barátnőm.
1 megjegyzés:
én fogom a kezed, bármikor. és nagyon jól tudod csak a tiéd!!! másnak ehhez semmi joga, és ezt most így itt mondom el neked, ezután az este után.
sz e r e t l e k ! !
Megjegyzés küldése