gyere!

ma az erkélyen talált az alkonyat. minél sötétebb lett, annál inkább kirajzolódtak az égen a csillagok. mozgó fénypontokat kerestem, hátha épp a fejem felett repülsz el. a hosszas tűnődés után megállapodott a tekintetem egy fényes csillagon. mélyen kortolytam a friss, immár márciusi levegőt és csak gondolkoztam és gondolkoztam. nyári képek villantak be, amikor együtt néztünk szembe azzal a kurva igazságtalan élettel. most egyedül voltam, nem volt kinek beszélni. azt kívánom legyél itt velem. boruljunk egymásra és nevessünk a borzalmakon!