au reovir!

hamarosan jövök édes!
tudsz vigyázni magadra? és vajon én magamra?

két dolgot kérek, figyelj egy csuklót,
és ne feledj el!!!

majdnem végzet

én csak bízom a ma délutánban!

Valahol elvesztünk, kérlek találjunk vissza önmagunkhoz!

Hiányzik az az állapot, amikor egy masnis tündérlány és egy naív lány tipegett az éjszakában, nem ismerve a "majdnem" végzetüket...


Neked!

miss some things

hiányzol drága audrey!

áldatlan állapotok

the tomorrow is yesterday.

áldatlan állapotok ölelik körbe az asztali lámpa fényétől megvilágított szobát. a részegesen álló szobainason mellények sorokoznak, szép sorjában. az ágyon nadrágok és ingek búslakodnak, szanaszét kalandoznak az épp nem használt táskák. a szék karfáján két hanyagul odavetett kabát pihen. a szőnyegen cipők és csizmák árválkodnak. az egyiknek nem is látni a párját. hatalmas a káosz. a lány nem tudja mihez fogjon, először is megáll az ágy előtt, majd bizonytalanul a szekrény irányába fordítja a tekintetét, ami megállapodik egy magazin halmon.

magazinok ha mesélnének. egy gyártelep szerkesztőségéből menekítette meg őket két lány egy kissé hideg januári kora esti időpontban. büszkén vitték le őket a bejáratig, ahol két gyújtó pattanás után az újságok hallgatni kezdték a két lány történetét. volt minden, a magazinok csak bölcsen figyeltek, nem szakították meg a beszélgetést. fájdalom, megbánás, öröm, szenvedély, szeretet, kitartás, büszkeség és ki tudja még mi más érzelmek palástolása netalán nyílt beismerése hangozott el ekkor.

ők tudják és tudja a két lány is. az ég és az óceán között lebegnek. valahol. ki tudja...

tomorrow

tudod mit csinálok barátném?
a 2010es januári elle-t lapozgatom, és arra gondolok, hogy holnap azokat a csempéket fogjuk koptatni, ahol ezek az illatos lapok megszületnek.

itt nyilván arról lehet szó, hogy nem vagyok normális, de őrültként függök számos dologtól.
drogként gondolok a holnapra és rád minden alkalommal.
a holnapi nap dupla dózis lesz. egy újabb felüdítő kiruccanás yellow cabbel. remélem túladagolom majd magam...


itt nyilván arról lehet szó, hogy nem vagyok normális...

hello ocean!

Kevesebb, mint egy hét és belépünk egy varázslatos helyre.

Mit csinálunk majd ott? Felejtünk.

Ez éltet. Éltessen Téged is!!

stop...

"nem kéne azt a könyvet olvasnod. mármint... most nem."

ooo tudom. ha az enyém lenne már rég elégettem volna, de sajnálom függő vagyok. "csak tudod jó azt érezni, hogy van más is aki úgy érez, szenved és örül, mint te"

annyira igazad van, de tényleg. neked mindig. és ez bánt egy kicsit.
én miért nem tudok olyan tiszta fejjel gondolkozni és ítélkezni, mint te? (hmm most bizonyára nagyon csóválod a fejed, és azon tanakodsz, hogy fogsz holnap telefonban leszidni) de tudod... szeretném nem bámulni azt a mocsok telefonom. várni egy sms-t, vagy egy szinte teljességgel lehetetlen hívást. megbolondultam, és nagyon szégyellem magam.

annyinak örülök, hogy te mindig itt vagy, és jó magasra emeled azt az átkozott stop táblát!