péntek

stop...

"nem kéne azt a könyvet olvasnod. mármint... most nem."

ooo tudom. ha az enyém lenne már rég elégettem volna, de sajnálom függő vagyok. "csak tudod jó azt érezni, hogy van más is aki úgy érez, szenved és örül, mint te"

annyira igazad van, de tényleg. neked mindig. és ez bánt egy kicsit.
én miért nem tudok olyan tiszta fejjel gondolkozni és ítélkezni, mint te? (hmm most bizonyára nagyon csóválod a fejed, és azon tanakodsz, hogy fogsz holnap telefonban leszidni) de tudod... szeretném nem bámulni azt a mocsok telefonom. várni egy sms-t, vagy egy szinte teljességgel lehetetlen hívást. megbolondultam, és nagyon szégyellem magam.

annyinak örülök, hogy te mindig itt vagy, és jó magasra emeled azt az átkozott stop táblát!


Nincsenek megjegyzések: