az ovális, fekete asztal ajtófelöli oldalán ülök. mögöttem az ajtó, előttem az ablak. csend van. csak én és budapest. ha elhúznám a függönyt az ablak elől, akkor tisztán látnám a Feneketlen -tó hívogató tükrét, a csillogó Hemingway éttermet , vagy épp a templomot, de most inkább nem állok fel. behunyom a szemem, és felidézem azokat a történéseket, helyszíneket és pillanatokat, amiket együtt töltöttünk ugyanitt.
emlékszel, hogy beteg volt a lábam, mert annyira kitörte a cipő és egy hatalmas bucit kellett rákötni, te meg egyfolytában azt akartad fotózni?
vagy a fagyis fiúra?
vagy az epres jegeskávéra a ccc-ben?
a westendre?
a tejberizsre?
az 1200ft-os malibu spire-ra?
ajjj és mennyi minden volt még itt. milyen rég volt, és mégis milyen közeli. kicsit más most minden. kicsit más.
na de elég legyen ezekeből a folytonos emlékezésekből. visszatessékelem magam a jelenbe és elszívok egy cigit.
visszatértem, és meggondoltam magam. ha már elkezdtük akkor nosztalgiázzunk egy kicsit. a budapesti képek hiányában feltöltök pár régi képet.
2006
2007
2007
2005
2005
na mit szólsz? megnőttem? :D
várom a te képeidet is ;)
2 megjegyzés:
héé lány! a montázsos képen ami rajtad van bőr gatya az meg van még??:O:O
Háát, én nem örülök ennek a visszaemlékezésnek a saját részemről, de majd meglátom mit tehetek! :D
Most indulok, szörnyű lesz ez a mai nap. szörnyű lesz a napom. érzem...
megvan még ;) azt a nadrágot örök kuriózum darabként fogja büszkén viselni a gardóbom:D mennyi minedent megélt már... te jó isten.
apropó szörnyű nap... eljöttem a suliból... beültem az eve'sbe, olvastam, és vásároltam. és hiányzol. el vagyok veszve.
Megjegyzés küldése