mindig is azt úgy gondoltam, hogy hiszek a természetfelettiben. tegnap óta nem tudom, mit kellene hinnem. túl rózsaszín volt ez az egy óra, nem igaz?
olyan ez az érzés, mintha valaki bekötné a szemem, és úgy kellene dolgokat csinálom, de miután lekerül a szememről a kendő, rájövök, hogy mennyi mindent csináltam rosszul, és a szégyenérzet burkol magába elég rendesen. szégyellem magam mindenért, de nem változtatnék! újra megtennék mindent, mert élveztem. akkor és ott.
mindketten tudjuk, hogy újra meg is fogjuk tenni, mert élni akarunk. nem akarunk többé szürke semmiséget. csak élni, és élvezni!
ezért kérlek, gyere velünk szombaton!!
hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése