hello ocean!

Kevesebb, mint egy hét és belépünk egy varázslatos helyre.

Mit csinálunk majd ott? Felejtünk.

Ez éltet. Éltessen Téged is!!

stop...

"nem kéne azt a könyvet olvasnod. mármint... most nem."

ooo tudom. ha az enyém lenne már rég elégettem volna, de sajnálom függő vagyok. "csak tudod jó azt érezni, hogy van más is aki úgy érez, szenved és örül, mint te"

annyira igazad van, de tényleg. neked mindig. és ez bánt egy kicsit.
én miért nem tudok olyan tiszta fejjel gondolkozni és ítélkezni, mint te? (hmm most bizonyára nagyon csóválod a fejed, és azon tanakodsz, hogy fogsz holnap telefonban leszidni) de tudod... szeretném nem bámulni azt a mocsok telefonom. várni egy sms-t, vagy egy szinte teljességgel lehetetlen hívást. megbolondultam, és nagyon szégyellem magam.

annyinak örülök, hogy te mindig itt vagy, és jó magasra emeled azt az átkozott stop táblát!

üres karácsony délután

Nem találom ma a helyemet, egyszerűen nem. Mennék ide oda. Mennék, szaladnék, rohannék. Megőrít a tétlenség.

Feltettem a kérdést, hogy hol tölteném legszívesebben ezt a ma estét. Egy számomra kedves arc vonásai rajzolódtak ki a gondolataimban. Egy lány, aki erős és aki mindig bátorít. Nemcsak akkor, amikor rosszul érzem magam, mikor ezredik alkalommal sírom el az életemet, hanem mindig!!

Szeretnék valami okosat mondani Neked, valamit amivel egy csettintésre megkönnyíthetném a lelkedet, de tudod mit? Hallgatok, teljen az idő és egyszer minden rendbe fog jönni, mert így van megírva.

Lélekben ma este Veled vagyok!!

Boldog Karácsonyt Életem!!!

szeretlek!

mindig is azt úgy gondoltam, hogy hiszek a természetfelettiben. tegnap óta nem tudom, mit kellene hinnem. túl rózsaszín volt ez az egy óra, nem igaz?
olyan ez az érzés, mintha valaki bekötné a szemem, és úgy kellene dolgokat csinálom, de miután lekerül a szememről a kendő, rájövök, hogy mennyi mindent csináltam rosszul, és a szégyenérzet burkol magába elég rendesen. szégyellem magam mindenért, de nem változtatnék! újra megtennék mindent, mert élveztem. akkor és ott.

mindketten tudjuk, hogy újra meg is fogjuk tenni, mert élni akarunk. nem akarunk többé szürke semmiséget. csak élni, és élvezni!


ezért kérlek, gyere velünk szombaton!!

Sz!!!

Mindjárt megyünk.

Tudod milyen átkozottul lassan telik most minden perc? Csiga lassúságával tötyögnek a másodpercek. Megőrülök.

Menjünk mááár!

we <3

fashion vs. emotions

bizonytalanság elől, hátul, fent és lent. bizonytalanság debrecenben, a fővárosban, vagy épp egy szigeten?
jelentéktelen szavak, annál jelentőségteljesebb érzelmek.
könnyek és nevetések.
csend és ordítások. illatok, fények, emlékek, érintések.
alkohol. smsek, telefonhívások, szép szavak, sértések.
egy titok, egy bukás, egy szó, egy kacsintás, egy álom, egy test. vagy kettő?

mindent látunk feketén-fehéren, de mégis minden olyan bizonytalan...

kicsit úgy érzem, hogy lassan felesleges erről írni. beszéljünk hát olyanról, amihez mindketten értünk:

tfs.

vigasztalódjunk a divattal. kérlek tegyük ezt!!!

holnap beszélünk, de addig is Karl Lagerfeld és Anna Wintour legyen veled!

Neked

Sz!

Emlékszel mikor először találkoztunk? Én csak nagyvonalakban, beültünk egymás mellé a padba leghátra. Szerintem ott kezdődött minden. Gondoltad volna akkor, hogy mennyi mindenen keresztül fogunk menni, együtt vagy átsegítve a másikat a nehéz helyzeten. Tudod, tényleg nem tudom mihez kezdenék nélküled. Kit hívogatnék, hogy hívjon vissza, amikor valami szerintem fontos dolog történt velem.

Egy ideje mindketten állóvízben toporgunk, de előbb vagy utóbb elrendeződik minden. Bízom benne és neked is bíznod kell. Egy fontos tanács: járj nyitott szemmel és ne zárkózz el semmi elől, csak azért, mert úgy hiszed, hogy a te kezed már meg van kötve...