nos... úgy döntöttem a tegnapi bejegyzésedhez nem írok kommentet. a véleményem megér egy külön postot.
sokat gondolkoztam a fejfájásainkon. ne nevess ki, de arra jutottam, hogy ez igenis összeköthető ezzekkel a dologokkal. még sosem törtem a fejem ennyit ezzel kapcsolatban, és még sosem fájt a fejem ennyire. az én esetemben baromira sokat nyom a latba a pszichés háttér. de tudom, hogy nálad is.
de most, hogy elvonatkoztassunk az orvostudománytól, megalkotok neked egy tömör, sok midnent magába foglaló mondatot, hogy utána ki is fejthessem.
"neked nagyobbra kell nyitnod a szemed, hogy lásd, amit én már látok helyetted, nekem pedig becsuknom, hogy még véletlenül se lássam, képzeljem oda azt, ami nincs." tudom, hogy már így is érted.
a csillagok alatt boncoltuk a múltat, és terveztük a jövőt. a diszkógömb alatt fedtük el az elkövetett hibákat. és 12-centis cipőkben törtük véresre a lábunkat, hogy csak arra a fájdalomra koncentráljunk. psziché, psziché, psziché...
de emlékezzünk csak vissza a csillagos estékre: milyen nagy szavakat használtunk, milyen messzire merészkedtünk a jövőben, és ez akkor így is volt rendjén. és a diszkógömb? ott csak elfedtük, de korántsem oldottuk meg az elkövetett hibákat, és ez akkor így is volt rendjén. az egy héttel ezelőtti cipős esetet még mai napig sem heverte ki a lábam, de ahogy enyhül a fájdalom, úgy kap életre egy másik érzés.
tudod, egy dolgot tanácsolok neked most így előlegben. azért itt és azért most, mert nem tudsz közbevágni, ellenkezni, vagy lesütött szemmel elmosolyodni. nem tudsz olyan reakciókat produkálni, amik mind-mind téged jellemeznek.(én persze minden ilyen reakcióddal együtt imádlak!)
mindig túl nagy dolgokra gondoltunk, de most ne tedd! azt lásd meg, ami az orrod előtt van, de ne csak nézd, lásd is!! és ha ez megtörtént, hidd el, hogy neked is lehet jó! ne gondolkodj, hogy mi a helyes, és mi nem, mert sosem tudhatod biztosan. csak egy karnyújtás, éppen úgy, ahogy te is mondtad.
de mutatok neked valamit:
memories.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
